IDEGEN TECHNOLÓGIÁK TERVEZÉSE ŰRTECHNOLÓGIAI FEJLESZTÉSEK

DIMENZIÓVÁLTÁSNAK ÉS AZ EGY DIMENZIÓBAN LÉVŐ TÉRUGRÁSNAK A TECHNOLÓGIAI KIFEJLESZTÉSE

Nem elég hiperszonikus objektumokat fejleszteni megfelelő térleküzdő technológia kialakítása nélkül. A két folyamatnak együtt kell kifejlesztésre kerülnie, azaz a megfelelő objektumnak és a hozzá tartozó technológiának a végén ötvöződnie kell.

I. lépés: mivel egy közegben vagyunk légtérként és űrben nézve egyaránt, ennek a közegnek a biztonságos áttörését kell műszakilag kivitelezni ahhoz, hogy beinduljon egy olyan láncfolyamat, ami létrehozza tulajdonságaiból fakadóan a helyváltoztatást, azaz a tényleges térugrást, megfelelő nagyságban kivitelezve a dimenzióváltást.

 II. A közeg biztonságos áttörésének a kifejlesztése több technikai kísérlettel kivitelezhető, pláne ha van némi tapasztalat, hogy mitől is kerülhet aktív állapotba egy statikusnak tűnő légtér vagy űr a fizikai folyamatokat nézve (ezen azt értem példaként, hogy jelenleg nem aktiválódik a légterünk magától).

III. Olyan fizikai hatást kell kifejleszteni, ami légtérben és űrben is azonnal alkalmazható. Véleményem szerint több lehetőség áll fent, ezeken végig kellene menni, hogy megismerjük, hogy a gyakorlatban melyiket tudjuk biztonságosan alkalmazni. Mivel a szögeken van a fő hangsúly és utána az energetikai behatáson, ezért több kísérlettel elemezni kellene a kialakuló dimenzió átlépési energia viselkedését. (Pl. tudunk robbanást előidézni, de ezt olyan módon kivitelezni, hogy a légteret katalizálja, nem tudunk. Tudunk különböző frekvenciákat generálni, de ezt légtér katalizálására nem tudjuk felhasználni... ezeken a konkrét kísérleteken végig kellene menni az elképzelésemet, hogy hogyani is kivitelezném az a katonaságra tartozik).

IV. Tapasztalat: említettem már, hogy egy véletlen folytán környezeti erőtér valamint humán ráhatással némi érdekes közvetlen környezeti helyzetben 1 alkalommal sikerült ezt a dimenzió átlépési energiát katalizálni. Az itt nyert megfigyelések adhatnak némi támpontot a kutatásokhoz. Bele se vágtam volna az energetikai témába, ha csak sejtéseim lennének a folyamatról.

V. Konkrétum:

• A közeg azaz a légtér áttörését elviekben könnyen kivitelezni lehet.
• A dimenzió átlépési energia egy nagy ívű kilengést hoz létre a tér-időben A pontból B-be és visszatér az A pontba, ahol a B pont egy másik dimenzió koordinációs helyét jelenti.
• Az aktivált légtér következtében megjelenő dimenzió átlépési energia viszont a kiváltási energiánál jóval nagyobb és egy önálló láncfolyamatot képez, aminek az eredménye a koordinációs térugrás. Hogy ez mekkora lesz távolságban az sajnos nem megsaccolható. Minden képen egy érdekes kísérlet sorozat fog a kontrollálható és célzott technológia kicsiszolásához elvezetni.
• Mivel tényleges dimenzióváltás kivitelezhető mindezt kommunikációssan és adatátvitellel is követni kellene, kérdés hogy ezt hogyan is fogjuk megoldani.

Egy egyszerű szemléltetési ábra:

A dimenzióváltással egy légtérben lévő azaz csak az 1 dimenzióban lévő térugrás is megtörténik. Azaz A1 pontból B pontba jut az objektum utána a kiindulási légtérnek az A2 pontjába érkezik vissza. Az A1 és A2 között minimális az eltérés az okát nem tudom.

Megjegyzés:

Mivel a dimenziók ugyan olyanok, azaz kozmosz van minden hól csak a távolságuk hatalmas egymástól, ezért kutatási szempontból sok újjal véleményem szerint nem fognak szolgálni. Pont ebből kifolyólag a dimenzióváltás általi globális földi légtérben és a közvetlen űrben történő tér-idő ugrás lesz érdekes a technológia felhasználása szempontjából.

Kérdésekre válaszok:

• A szög térbontásnál nem statikus.
• A légierőnek pont az a megoldás kellene, hogy egy dimenzióban azaz a bolygóközi térben közvetlenül a Földdel és a légtérben tudjon olyan technológiát alkalmazni, amivel a távolság időbeni legyőzését minél hatékonyabban ki tudja vitelezni. Ehhez pont az A1 és az A2 fizikai jelenség megléte nyújt segítséget. Tehát nem azon fogunk dolgozni, hogy ezt megszüntessük, hanem az A1 és az A2 célzott lokalizációjának a kialakításán valamint a minél nagyobb A1 és A2 távolság növelésén.

Elképzelések, amit azért szemléltetek, hogy egyszer legyen belőle valami... idézet egy párbeszédből, ami erre a témára épül:

A Légierőnek szemléltetni kellene, hogy nem lehetetlen az egy légtérben történő  pillanatnyi tér-idő átlépés és ne csak álmodozzunk róla, hanem csináljuk is meg. Elviekben a taszári repülőtérre lehetne felengedni robotrepülőgépet. Találtam egy moszkvai, de Magyarországon élő és dolgozó úriembert, aki olcsó és egyszerű robotrepülőgépek  tervezésével foglalkozik és elviekben van egy kutatócsoportja itt. Ha Ő látna fantáziát az alapkutatásban tér-idő ugrásra, talán el lehetne indulni a realizáció felé is az elmélkedések helyett. Véleményem szerint az alapkutatás, ami csak a térbontásra irányulna, még kibírható lenne anyagilag és nem kellene hozzá extra kutatási pénz. Viszont egy robotrepülőgép átépítése fogalmam sincs mennyibe kerülne... de azt is úgy szeretném kiviteleztetni, hogy egy robotrepülőt több kísérletben is fel lehessen használni.

Kutatások lépcsőzetes kivitelezése a D-energiához adaptálva:

I. lépés: Kísérleti alap kutatások a téridő bontás általi D-energia beindítására és a létrejött jelenségek vizsgálata.

II. lépés: Réteg azaz burkolati megoldás kialakítása alkalmazott kutatás mentén a téridő célzott bontásához a D-energia aktiválódása érdekében.

III. lépés: A II. lépésben elért eredménnyel olyan hajtómű teljes burkolati kialakítás robotrepülőnél (1db új rétegfelvétellel azaz burkolati felvétellel első kísérleteknél), ami térbontásra alkalmas és a D-energia viszontagságait tűri. Cél, hogy az átlépés után is működőképes állapotban maradjon ez a hajtómű. Mivel a D-energia visszajuttatja a légtérbe a kísérleti robotrepülőt, elemezni lehetne a kiváltási hely A1 és a visszaérkezési hely A2 nagyságát stb. még, ha az elektronika teljesen tönkre is megy a célirányos fejlesztések hiányossága okán véleményem szerint. A robotrepülőgép átépítése rétegfelvétellel azért szükséges, mert a D-energia a kiváltási zónára hat csak kölcsönösen az eddigi tapasztalatok alapján.

Problémák:

·    A robotrepülőgép az A2 visszaérkezéssel le fog zuhanni a  légtérben ismeretlen helyen, ezért kis méretben minden eddigi erőhatásnak maximálisan eleget téve kell kialakítani.

·    Mivel az elektronikára egyáltalán nem számíthatunk csak az A1 pozíció és a burkolati hajtómű beindításáig (természetesen a szokványos hajtómű szükséges itt még mivel ez csak egy részkísérlet) ezért az A2 visszatérés észlelését azaz beazonosítást meg kell oldani mindenféle elektronikai alkatrész stb. nélkül.

·    Hőhatás a D-energiánál szerencsére nem észlelhető, de a biztonság kedvéért olyan szokványos hajtóművet alkalmaznék az A1 pozícióhoz, ami minimalizálja a robbanás kialakulását az A2 sikeres visszaéréshez.

·    Mivel minimális szárnykiképzés lehet és minél kevesebb külső mozgó alkatrész stb. a robotrepülőt úgy alakítanám ki, hogy az A1 pozíció elérésekor közvetlenül a réteghajtómű beindítása előtt bevonnám az összes fennmaradó kiálló részt, ennek az időzítése külön elektronikát és kiépítést igényel.

·    Elsődlegesen a szerkezeti sajátosságnál a nagy nyomás általi erőbehatások ellenállására koncentrálnék a D-energia sajátossága által, hiszen szinte ki fogja szakítani az A1 légtéri pozícióból a robotrepülőt.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat