Feltöltés alatt...
D-ENERGIA ELMÉLETI BIZONYÍTÁSA
Dimenzióváltás törvénye: kiindulási A1-ből B pontba (ahol B pont egy másik dimenzió): olyan kozmoszi dimenzió nagyságú távolság legyőzését jelenti, amit a D-energia általi fizikai jelenség vált ki a tér görbületének a felcsavarodása által. A tér görbületét kiváltani nagy tömeggel vagy fizikai katalizálással lehet, melyben a spirális felcsavarodást a D-energia okozza, mely által A1 és B pont között a távolság megrövidül. Mivel a távolság rövidülését ez a spirális jelenség okozza, melynek két felülete lesz, ez által a térben dimenzió1 felületnek a belépési A1 pontot, dimenzió2 felületnek a kilépési B pontot nevezzük a jelenségében. A folyamatra az idő csak abban játszik fontos szerepet, hogy a távolság lerövidítése által csökken A1 pont és B pont közötti elérési idő. Mivel a spirális térgörbületnek két oldala van, ezért nem látható az A1 pontban a B pont és fordítva. Ennek köszönhető, hogy egy tárgy a jelenlegi dimenziónkból el tud tűnni úgy, hogy egy másikban megjelenik. Az eltűnését a D-energia végzi az által, hogy kiszakítja A1 pontból a tárgyat és a spirális térgörbület által B pontba helyezi át a sajátságos lökéshulláma következtében. Dimenzióváltás törvénye B pontból visszatérési A2 – pontba (ahol B pont egy másik dimenzió): B pontból a D-energia lökéshullámának a visszahúzódása tapasztalható, ami a spirális folyamatot visszaállítja a kiindulási pozícióba, melynél a visszaérkezés távolabb esik, a kiindulási A1 ponttól, tehát azonos kiindulási dimenzióban A2 pontként eltolódással realizálódik és szűnik meg a D-energia hatásmechanizmusa.
Mindig időről, távolságról beszélünk és azokat mérjük. A tér azaz a térszerkezet fogalmával a fizikusok nem igazán átfogóan foglalkoznak, gondolkodnak. A tér amiben vagyunk azaz a kozmosz fenntartásáért is egy olyan energia felel, aminek köszönhetően létezhet a többi fizikai kémiai biológiai elem. Mivel nem érzékeljük ezt az erőt (statikus D-energia térszerkezetre ható erő azaz magát az alap térszerkezetet adja és befolyással is lehet rá dinamikus formájában, ezért az egyetlen erő, ami átváltásokat képes véghezvinni a térszerkezetben) ezért úgy kezeljük, mintha semmiség lenne, pedig fizikailag megvan a pontos helye és funkciója és az alapja a világunkban. Energia, mert mindennel kölcsönhatásban lévő megjelenése egyensúlyi helyzetet teremt és a jelenünk életterét biztosítja a Földön az univerzumban és az összes dimenzióban, amik ugyan olyan univerzumi megjelenéssel rendelkeznek, mint a mi dimenziónk. Annak következtében, hogy természetes a térszerkezetünk valósága és a dinamikus mozgását ( dinamikus D-energia) eddig nem tudtuk beindítani, nem használtuk és nem is gondoltuk, hogy használható téridő ugrásra az egy dimenziónkban és dimenzióváltásra nagy távolságok elérése kapcsán. Összesítő elméleteket és a gravitáció teljes megfejtését akartuk eddig úgy leírni, hogy nem vettük figyelembe azt a keretet ami mindennek a létezését biztosítja. Tehát a bonyolult energiaműködésének köszönhető az eddig ismert fizikai jelenségekkel való statikus és dinamikus kapcsolata. Ennek következtében mind a kvantummechanikai, mind az eddig ismert fizikai jelenségeink komplexitásával rendelkezhet, szabályozottan, kiszámíthatóan, mérhetően. A tényleges méréseire akkor tehetünk szert, ha dinamikus viselkedését is le tudjuk képezni. Ezért szintén indokolt, a D-energia kutatása. Nem elméleti fejtegetés következménye a D-energia modellezése, hanem megtapasztalt jelenségként lett leírva. Ez is tényként szolgálhatna a kutatásához. A kölcsönhatás tartalmi jelentése a többi fizikai jelenség biztosításában nyilvánul meg, amit szintén nem veszünk kellő képen figyelembe a fizikai számításokban, de eddig nem is volt rá szükség, mert csak részfolyamati fizikával éltünk. Átfogó térszerkezeti fizikával most kezdünk foglalkozni!
További folytatás....